A Vezér óvatosan kikukucskált a függöny mögül. A terem tömve volt, mindenki őt várta. A kirendelt média is rendben volt, ügyeltek rá, hogy véletlenül se jusson át a szűrön semmilyen provokatív kérdést feltenni merő stáb. Végignézett távcsövével a sorokon, és megnyugodva állapította meg, hogy nincs veszély, csupa ismerős arc várja. Az első sorban foglalt helyet Kövér Laci (a régi harcostárs, aki nem túl okos, de szócsőnek tökéletes), Matolcsy (aki bármikor képes gazdasági káoszt teremteni), Lázár (akivel azért vigyázni kell, mert a miniszterelnöki posztra tör), Rogán Tóni (akit mindig elő lehet húzni, mint nyulat a kalapból), az ájtatos Balog és Szíjjártó (mögötte a futsal csapat), valamint Andy Vajna és Vajnáné (szép is a szerelem), Mészáros Lőrinc (aki buta, mint a föld, de bármit megcsinál), Habony Árpi (már megint egy rózsaszínű Gucci-táskával) és két fideszes á(l)lamfő, Schmitt és Áder.
A második sorban kaptak helyet a miniszterek, államtitkárok, helyettes államtitkárok, miniszteri biztosok, ott volt L. Simon (aki udvari költőnek jobb lenne, állandóan baj van vele, vagy nem tudja, milyen módosító javaslatot nyújtott be, vagy rabokat dolgoztat a földjén, vagy feltalálja a rákot gyógyító barackmagot ; vajon hova kéne tennem, hogy ne okozzon problémát – tette fel magának a kérdést a Vezér), ránézett a mindig alvó Szőcs Gézára (már megint túl sokat ivott), Kocsis Mátéra (az új nemzedék vizeletkirályára), és a terem többi részében ülő CÖF-ösökre és az agymosáson sikeresen átesett rajongótáborra, akik csillogó szemekkel vártak rá.
Milyen szép is lenne - gondolta a Vezér -, ha csak belőlük állna az ország. Már rég korona lenne a fejemen.
Kilépett a színpadra, és mosolyogva nyugtázta a dörgő tapsvihart. A mikrofonhoz lépett, háromszor megigazította nyakkendőjét, megnyalogatta néhányszor a száját, majd belekapaszkodott a pulpitusba.
- Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim! Új nép kell! - mondta ki a jelszót hangosan, majd körbenézett, lát-e valahol ellenkezést. Nem látott, így folytatta: Egy fiatal, egészséges, csak bennünk bízó nemzetet kell létrehoznunk, amely nem kérdőjelezi meg állandóan fáradságos munkánkat, melyet az ország megmentéséért végzünk. Egy új nép, amely örömmel fogadja vezetőink és szövetségeseink vagyonának gyarapodását, hiszen ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy jó úton járunk, a magyar gazdaság dübörög. Soha még ekkora vagyona nem volt a kormánytagoknak, rokoni, és baráti körüknek, s büszkén mondhatom, képesek lennénk ebből a vagyonból kifizetni az ország teljes államadósságát, vagy felújítani, sőt akár építtetni és felszerelni számos új kórházat, iskolát is, csakhogy ez rossz példa lenne. És mi nem szeretnénk rossz példát mutatni. Úgy szeretnénk bánni az országgal, mint saját gyermekünkkel, szigorú szeretettel mutatva az utat a népnek. Hiszen nem a mi pénzünkből kell élnie egy országnak, nekünk kell élni egy ország pénzéből.... Úgy látom, vannak, akik nem értik, mit akarok mondani. Kérem, hogy ne értsenek félre, és ne próbálják mondataimat félremagyarázni, önök nem az ellenzéket képviselik. Az a lényeg, hogy megtanítsuk az országot arra, hogy a saját lábán álljon, ahogy a lányomék is (erre szülőként külön is büszke vagyok!), s hogy minden egyes állampolgár fontosnak érezze, hogy az ország vezetői jól éljenek, hiszen csak biztos háttérrel lehet egy ilyen nehéz, terrorveszéllyel teli helyzetben az országot irányítani.
A teremben egy pillanatig zavart csend honolt, majd a rendezők intésére feldübörgött a tapsvihar, és mindenki lelkesen ünnepelte a Vezér szavait, aki ezt néhány fejrángatással és szájnyalogatással köszönte meg. Pár percig még fürdött a népszerűségben, majd folytatta.
- Évek óta keményen dolgozunk azért, hogy ez az új nép létrejöhessen. Elvettük a magánnyugdíjpénztáras megtakarításokat, csökkentettük az állami intézmények támogatását, kemény munkával és adminisztrációval meghosszabbítottuk a kórházi várólistákat, elüldöztük az orvosokat, nővéreket, értelmiségieket. Alig adunk fizetést az egészségügyi személyzetnek, a tanároknak, a kultúra munkásainak, de ők még ebből sem értenek. Létrehoztuk a központosított oktatást, mi szabjuk meg, milyen könyvből és mit tanulhatnak a diákok. Szigorítottuk az egyetemek működését, elvettük az önállóságukat, megszüntettük a veszélyes szakokat. Kancellárok őrzik a rendet és szakértő szemekkel ügyelnek a korábbi pazarlás megszüntetésére. Felülvizsgálatra rendeltük be a rokkantakat, és munkaképesnek nyilvánítottunk mindenkit. Létrehoztuk a mindenkinek tisztes megélhetést biztosító közmunka programot, visszahozva ezzel a munka becsületét. Kitiltottuk a közterületekről a hajléktalanokat, megszüntettük a munkanélkülieknek járó támogatásokat. Büszkén mondhatom tehát, hogy sokat dolgoztunk már. Sokat, de még nem eleget!
- Hű szövetségesünkkel, a KDNP-vel egyetértve kötelezővé tettük a hitoktatást, s a szabad templomlátogatás érdekében vasárnapokon bezárattuk a földi világ hiúságaira csábító üzleteket!
- Miközben megvalósítottuk a puritán államigazgatást, ügyeltünk arra, hogy a jövő kiválasztott népe érezze a változásokat. Nekik ajándékoztuk a trafikokat, a termőföldeket, százával hoztunk létre a közigazgatásban eddig hiányzó pozíciókat, központosítottuk az alkohol árusítását, a turizmus szabályozását, a szemétszállítást és még sorolhatnám. Az ellenzék mindezen intézkedéseinkben csak a rosszat próbálja keresni, no, de mit is várhatnánk tőlük? Ők nem képesek átlátni az általunk megálmodott jövőbe vezető rögös utat, nem akarnak ennek érdekében áldozatokat hozni, csak akadékoskodnak. Új Alaptörvényt hoztunk létre az elavult és minket akadályozó Alkotmány helyett, átírtuk a jogszabályokat is, hogy a reformok megvalósíthatóak legyenek. Fárasztó évek állnak mögöttünk, de azt kell mondanom, még nem végeztünk, még nem jött el az idő, hogy nyugodtan hátradőlhessünk. Tovább kell mennünk a megkezdett úton.
- Örömmel jelentem be, hogy az Uniós forrásokból, melyeket ránk tukmáltak, egy valódi megapolisszá sikerült fejlesztenem egy korábban méltatlanul elhanyagolt kis falut, Felcsútot, mely jövő év január 1-jétől hivatalosan is Magyarország fővárosa lesz.
(Dörgő tapsvihar, éljenzés!)
- A Pancho Aréna mellett felépült az új Országház, a japán mintára tervezett gyorsvasút, kövenként áthordattuk ide a Budai Várat is, mert kiderült, hogy eredetileg itt volt, de Gyurcsányék történelemhamisítása következtében az ezzel kapcsolatos iratok titkosítva voltak. A repülőtér is működik már, holnap érkezik országunk becsületrendjének átvételére Ramil Safarov, az azeri hős, akit az ellenzék aljas módon csak „azeri baltás gyilkos” néven emleget.
- Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim! Láthatják tehát, nem tétlenkedünk. Tesszük a dolgunkat, keményen, határozottan, de ideje lenne a minket hátráltatóknak is megérteni az üzenetünket, és felfogni végre, hogy illetlenség élni mindazoknak, akik az országnak költséget jelentenek. Illetlenség élni tehát a nyugdíjasoknak, a betegeknek, a fogyatékkal élőknek, a koldusoknak, a munkanélkülieknek és persze az ellenzéknek is. Akkor is, ha ők még fiatalok és egészségesek.
(Dörgő tapsvihar, szájnyalogatás, nyakkendő igazgatás.)
- Ideje a tanároknak arra koncentrálni, hogy az általunk kötelezőnek ítélt és az újonnan megalapított tudományos intézeteink kutatásai folytán felfedezett tananyagot oktassák. Végre megismerhetjük valódi történelmünket, nyelvrokonainkat, felfedezhetjük az eddig méltatlanul háttérbe szorított íróinkat, költőinket is. Hagyjunk fel a diákok továbbtanulásra ösztönzésével, mert ebben az országban dolgos munkáskezekre, nem pedig helyettünk gondolkodó emberekre van szükség. Természetesen nem célunk az egyetemek megszüntetése, ezek az ellenzéki vádak alaptalanok, ezeket visszautasítjuk. Magyarország jövője érdekében azonban ügyelnünk kell arra, hogy csak megbízható harcostársaink családtagjai, leszármazottjai részesülhessenek az egyetemi diploma nyújtotta előnyökben, hiszen ebben van jövőnk záloga.
(Dörgő tapsvihar, szájnyalogatás, nyakkendő igazgatás.)
- Elértük, hogy az ország ellenzékben élő része - jelzem, ez a SZÁZADVÉG kutatásai szerint ez már csak néhány száz ember – ráeszmélt arra, hogy nem veheti el tőlünk a hatalmat, és ettől egyesek mély depresszióba, mások apátiába süllyedtek. Sajnálom, ha fáj nekik az igazság, de minél előbb tudomásul veszik a mi elvárásainkat, annál hamarabb illeszkedhetnek vissza megújult társadalmunkba.
- Hölgyeim és Uraim! Kedves barátaim! Már csak néhány év, és a szorgos kezünk nyomán hozott intézkedéseknek érezhető hatása lesz: kihalnak a nyugdíjasok és a betegek, külföldre távoznak a hazaárulók, nem lesznek gondolkodó fiatalok, az ellenzéki pártok pedig véres harcot vívnak majd azért az 1%-ért, melyet – (kacsintás, cinikus mosollyal) természetesen bizonyos feltételek fejében - felkínálunk nekik. Ha idáig eljutottunk, hozzáláthatunk országunk népességének növeléséhez is, azaz asszonyaink, lányaink teherbe ejtéséhez, gondosan ügyelve arra, hogy a továbbadott génállomány szigorúan szűrt legyen. Mit értek ez alatt? Figyelnünk kell arra, hogy kikből lesz a jövő nemzedéke. Éppen ezért jogszabály fogja kötelezni a kormány és a párt valamennyi elkötelezett férfi tagját, hogy népünk létszámának növelésében aktívan részt vállaljon. A kormány női tagjaitól pedig elvárjuk, hogy mutassanak példát, s az elkövetkezendő 5 évben legalább három gyereket szüljenek. Helyüket addig a Parlamentben férjük veszi át.
- Mindent ellenőrzésünk alatt kell tartani, hiszen csak így biztosíthatjuk az igazságot, a függetlenséget, a sajtó- és szólásszabadságot, és mindazt, melyet más országok gyatra alkotmányai szabadjára engednek. Éljen az új, Európának utat mutató Magyarország, éljenek népünk hű katonái, éljek Én!
(Dübörgő tapsvihar, függöny.)
