Azt hiszed, nehéz kérdés? Nem az. A helyzet mai állása szerint a válasz egyértelmű. Az is tuti, hogy a jövő évi választásnak - hála az ellenzéki pártok önző és minősíthetetlen működésének - egy nagy vesztese lesz: a VÁLASZTÓ!

Jelenleg ugyanis a helyzet a következő: van egy olyan új akadálypálya, amelyen a kampányidőszakban végig kellene futni a pártoknak, miközben az egyes sávok nem ugyanolyanok, azaz esélyegyenlőségnek nyoma sincs. Így van, aki végig vizesárokban, gödrökkel teli, nehezített pályán fut, lábán egy régi, lyukas Tisza cipővel, van, aki menő sportszerkóban nyomja és előre ünnepelteti magát, de olyanok is akadnak, akik - szponzoruktól függően - Mountain Bike-kal, crossmotorral, vagy egyenesen helikopterrel száguldanak a cél felé, saját lábuk helyett.

A cél előtt azonban, fél lábbal a dobogón már ott áll a vigyorgó, győzelmét csalással megszerző, atletikus termetűnek egyáltalán nem mondható nyertes, akit tuti nem lehet azzal vádolni, hogy a Fair Play díjra hajt. A pályát ugyanis az ő utasításai alapján csinálták, a sorsolás is az ő elképzelése szerint történt, így nem véletlen, hogy azok a látszólag ellenzéki indulók, akik kettős ügynökként is remekül beválnának, nem a vizesárkokkal teli pályát kapták.

Hogy semmi ne veszélyeztesse az orbáni éra folytatását, a rajtvonalnál állók nem azon dolgoznak, hogy a csalót legyőzzék és diszkvalifikáltassák, hanem azon, hogy miképpen lehet a másik indulót felrúgni, a pályáról kilökni, a szurkolóit elcsábítani, csalással és doppingolással vádolni, s ha netán az új induló tehetségesebb náluk, minél előbb kizáratni. Eszközökben nem válogatnak, bármivel meg lehet vádolni: hogy nem is nő, hanem férfi, hogy Soros fizette az edzéseit, hogy már az apja is csaló volt, hogy nem is tehetséges, hogy nem is futó és még sorolhatnánk.

Azt a technikát, ahogy hátrarántják az előttük haladót, még Donald Trump is megirigyelné. A verseny tehát előre lefutott, így teljesen felesleges, csak látszat. Cirkusz a népnek. És a csaló csak vigyorog, mert nincs dolga, mindent elintéznek helyette a marakodók.

Pedig már az ősemberek is tudták, hogy csapatban hatékonyabbak lehetnek, jobb eredményeket érhetnek el, még meg is védhetik egymást. Csapatban több esélyük van biztosítani a törzs túlélését, míg az egyedül maradók többnyire hamar a természet martalékává váltak.

A kevélység, az önteltség, a hatalomvágy és a kapzsiság azonban nagy úr! Kit érdekel a törzs maga? Az a lényeg, hogy én jól éljek, mindenki más dögöljön meg. Aki gyengébb, aki nem nekem szurkol, pusztuljon!

Tényleg ilyen vezetőket akarunk, akik képtelenek csapatjátékosként dolgozni, vagy keresünk végre egy olyat, akinek az a célja, hogy az egész csapat átjusson az akadálypályán, és győztesként érjen célba?

Mert mi döntünk, csak erre rá kellene eszmélnünk minél hamarabb!