Mostanában egyre sűrűbben jut az eszembe az a vicc, amikor az autós hallgatja a rádiót, ahol egyszer csak bemondják: mindenki vigyázzon az autópályán, mert egy őrült a forgalommal szemben közlekedik. Mire az autós: Még hogy egy? De hát mind szembe jön!
Úgy érzem, már csak páran megyünk jó irányba, az ország nagy része megfordult és menetiránnyal szemben közlekedik. Ám attól, hogy ők vannak többen, ez még nem válik elfogadott, jó iránnyá. Akkor sem, ha a menetoszlopot vezetők ezt a szabálytalanságot törvénybe iktatják.
Ülök a hintaágyban és merengek. Merengek az elmúlt napok, hónapok eseményein....
1.) PUKLI ÉS AZ ORBÁN-KORMÁNY
Talán azzal kezdeném, hogy nem lepődtem meg. Olvasom Pukli István nyilatkozatát, amelyben határozottan közli, neki nem célja az Orbán-kormány megbuktatása, sőt, 2010-ben is és 2014-ben is rájuk szavazott. Nekem csak egy kérdésem van hozzá: 2018-ban kire fog szavazni? Komolyan ki meri jelenteni, hogy csak néhány apró hiányosság van az oktatás területén, melyet ha kiküszöbölnek, minden rendben lesz? Tiszta szívvel meri állítani, hogy ennek a kormánynak fontos a színvonalas oktatás és a kultúra?
Kezdetek óta irritál az a félrevezető szöveg, hogy ők nem politizálnak.Tanult emberként tudnia kell, hogy az oktatás közügy. A közügyekkel való foglalkozást pedig politikának hívják. Akkor ő mit is csinál?
Említi a cikkben Balatonszárszót is, ahol ő megmondta.... Én is ott voltam. Fent, a pulpituson négy "híres ellenálló" ült: Sándor Mária, Pukli István, Gulyás Márton és Juhász Péter.
Egy darabig hallgattam, ahogy a fiúk nagyképűen osztják az észt a meleg sátorban ülőknek - azoknak, akik közül szinte bárki kiülhetett volna, hasznosabb és okosabb dolgokat mond -, majd Sándor Mária kapta meg a már sokszor hallott kérdést: Miért vett fel anno fekete pólót?
Majdnem egy perces hatásszünet, ölben lévő kezek, mártír arckifejezés, remegő száj, majd könnyekkel megtelő szem és szempilla rezegtetés után egy elhaló hang hallatszott: a társaim....
Ekkor jöttem ki! Ezt a műsort már ismerem, ezerszer láttam. Mélyet sóhajtottam, és odamentem egy magában álldogáló fiatalemberhez.
- Miért nem vagy bent? - kérdeztem.
- Mert ezek az emberek ott a színpadon nem érdekelnek. Egyik sem hiteles, megjátsszák magukat. Ez az állandó sírdogálás is irritáló. Mintha egy színjátékot látnék.
- Hát igen - válaszoltam - , az elején még hihető volt. Én is bedőltem. A csapatában szuper emberek vannak, akiket máig nagyon szeretek! De ma már sok mindenen átlátok. Március 15. számomra egy nagy vízválasztó volt. A színpadon sem kedvelem a ripacsokat, az életben még kevésbé.
Ittunk egy üdítőt, és a továbbiakban nem ejtettünk szót a meghívott szereplőkről. Fontosabb dolgokról beszélgettünk.
Pár nappal ezelőtt a mobilomon lévő fotókat selejteztem, és az alábbi - Szárszón készült - képet találtam. (Nem Photoshop!)
Sokan megzavarodtak a Pukli-interjú olvasása után. Egyesek szemében közellenséggé vált, mások szemében árulóvá, a maradék mentegetni próbálja. Most magyarázkodást, kioktatást, értelmezési javaslatokat, kiegészítéseket olvashatunk tőle a Facebook oldalán. Nincs már erre szükség. Vissza kéne vonulni, méltósággal háttérbe húzódni, amíg még lehet, és átadni a helyet olyanoknak, akik igazi változást akarnak.
Önkéntelenül felmerül a kérdés: vajon Orbánék keze benne volt abban, hogy a miskolciak kezdeményezését hirtelen egy budapesti igazgató vette át, háttérbe szorítva Pilz Olivéréket? Vajon hogyan hat a civil mozgalmakra egy ilyen nyilatkozat?
Lesz-e ereje és ideje a csalódott emberek ezreinek újrakezdeni másokkal? Tudnak-e még hinni valakiben?
Sándor Mária most pártfélét alapít. Már sok ember elhagyta, nyilván annak is megvolt a maga oka. Többször feltettem a kérdést, ha olyan nagy formátumú egyéniség, miért nem követik orvosok, nővérek ezrei, miért nem követi az értelmiség? A magyarázat mindig az volt: mert félnek. Nos, ez nem a helyes válasz. Az ember csak azt tudja vezetőjeként elfogadni, akire felnéz annak tudása és személyisége miatt. Mária az, aminek mondja magát. Egy ápolónő! Nem népvezér! Nem miniszterelnök és miniszter jelölt. Ő egy kiváló ápolónő, akinek az ágy mellett a helye, mert ott tudja tudása legjavát nyújtani. Egy ideális világban pedig az lenne a helyes, ha mindenki a számára megfelelő helyen lenne. A jelenlegi kormány tagjai például zárt intézményekben, ahol nem tehetnek több kárt.
2016. március 15. Számomra ez volt a vízválasztó! Semmitmondó beszédek - félrevezette embereknek. Egyiket sem tudnám elismételni, de még csak egy gondolatuk sem jut eszembe.. Sőt, azt sem tudnám maradéktalanul felsorolni, kik voltak fent a színpadon. Sándor Máriára is csak annyiban emlékszem, hogy a döbbenetesen gyenge és érthetetlen mondatokkal teli beszéde után önkívületben letépte magáról a kockás inget, és átszellemült arccal énekelni kezdett. Színház az egész világ - gondoltam magamban. Jeanne d'Arc pedig halott, nem támadt fel Sándor Mária néven, hiába akarja ezt elhitetni a tömeggel.
A tanárlázadás "feje" a színpadon a "nagy mondat" kimondására készült. A mondatéra, amelyre egy ország várt, és amelynek hallatán senki sem hittel el, hogy jól hallott. Pukli István a feszült csendben az alábbi blődséget mondta: "A miniszterelnök kérjen bocsánatot! Mert, ha nem....". Na, akkor mi lesz? Szégyelltem magam és égett azt arcom. Hát csak ennyire vagyunk képesek? Ez lenne az ellenzék? Láttam Orbán vigyorgó fejét magam előtt, aki a haverjaival röhögőgörcsöt kap a beszédek és a bejelentés hallatán. Valljuk be, joggal! Nincs mitől tartania!
2.) ANTI-KÖNYVAJÁNLÓ
A neten böngészve egy könyv kelti fel a figyelmemet. Nem éppen mai kiadás, Az önvédelem 500 fogása. Ismerősnek tűnik, megnézem a kis magánkönyvtári adatbázisomat. Jól sejtettem, a könyv már megvan. Nem baj, azért rákeresek az önvédelem szóra, hátha vannak újabb kiadványok. Legnagyobb meglepetésemre az alábbi találatot dobja ki a rendszer:
A szemem tágra nyílik, hitetlenkedve nézek magam elé, háromszor olvasom újra a címet, de nem változik: Drábik János - Peter Sheldon: Önvédelem a migránsok és az EU-kalifátus ellen: Mit kell tennie Európa becsapott népeinek?
Összevont szemöldökkel olvasom a fülszöveget:
"Az Európai Uniót úgy hozták létre, mintha egy „lassú államcsíny” lett volna. (Ma már sokan úgy tartják, hogy a történelem leglátványosabb államcsínye.) Az Unió létrehozását úgy tervezték, hogy fokozatosan kiszorítják a demokratikus struktúrákat és folyamatokat. A nemzetállamokat megillető szuverén jogköröket úgy adták át fokozatosan a brüsszeli bürokráciának, hogy nyilvánosan soha nem beszéltek róla, és az 500 millió európait kész helyzet elé állították. Még az uniós vezetők nagy része sem tudja, hogy az EU már jó ideje átalakulóban van, s a migrációs invázió csak megerősíti, hogy EURÁBIÁ-vá alakul át.
E kötet rendkívüli időszakban, a migránsinvázióval és az ellene történő védekezéssel párhuzamosan született. Sok irányból is feltárja azokat az okokat, amelyek az EU nem is olyan távoli, három részre szakadásához vezetnek. Tudnunk kell, mi a jövőnk, ki a mellettünk kitartó társunk, kinek a csatlakozására számíthatunk, ha összefogásra lesz szükség, s akár még küzdenünk, talán harcolnunk is kell a nemzeti államokból álló, két tenger által is mosott Új Európánk megszületéséért.
A kötetben olvasható két ajándék írás:
– A kormánybuktatás kézikönyve I.
– A kormánybuktatás kézikönyve II."
A döbbenettől nem térek magamhoz. A kormány által gerjesztett gyűlöletkampány tovább tombol. Ki adta ezt ki? Intermix Kiadó, 2015. 592 oldal. Gratulálok nekik! Úgy látszik, van az a pénz.... Ezek után el nem tudom képzelni, hogy a két ajándék írás (A kormánybuktatás kézikönyve) mit tartalmazhat és milyen kormány megbuktatására vonatkozik.
Vajon kormányzati utasításra született ez a remekmű? Netán még pályázatot is írtak ki egy migráns és EU ellenes könyv megírására? Nem elég a kék plakát méterenként, melyektől hányingert és dührohamot kapok?
Azon gondolkozom, hogy történhetett meg, hogy egy ilyen alja ember lett a miniszterelnök, aki hatalmának megtartása érdekében örömmel kreál ellenségeket, és nyílt gyűlöletkampányt folytat.
Ilyen gyűlöletet, ami ma jellemző az országban, még sosem láttam az elmúlt majdnem 50 évem alatt. Barátok, kollégák, szomszédok, rokonok, szülők, gyerekek gyűlölködnek és mennek ölre a rohadt politika miatt. Ezt sikerült elérni Orbánéknak!
Tényleg ennyit érünk, hogy ezzel madzagon lehet minket rángatni, elég megrázni a migráns/cigány/zsidó/
3.) INKVIZÍCIÓS ÁLLAMTITKÁRSÁG
A stadionok és a kisvasút után már nyilvánvalóvá vált Orbán számára, ezzel az országgal bármit csinálhat, senki nem fog ellenállni.
Hű fegyverhordozójával, a bólogató és hosszú nyelvvel rendelkező pap haverjával kifundálták, miként lehetne az országot még nevetségesebbé tenni.
Létrehozzák hát a Keresztényüldözés Elleni Helyettes Államtitkárságot. Jóságos isten. Én bolondultam meg? Döbbenten jöttem rá, hogy ez bizony nem vicc, ez véresen komoly. Az új hivatal induló büdzséje 3 millió Euro (kb. 930 millió forint). Van itt pénz, kérem. Minden baromságra. Plakátokra, népszavazásra, új hivatalok megalakítására, csak oktatásra, egészségügyre, azaz az állampolgári igényekre nincs.
4.) AZ ELLENZÉKI DIKTATÚRA, AZAZ AKI NINCS VELÜNK, AZ ELLENÜNK VAN!
A napokban egy fura felhívásra lettem figyelmes:
Ezennel felszólítom minden Facebook ismerősömet, hogy írja alá a Civil Ellenzéki Kerekasztal (CEKA) korrupcióellenes népszavazási kezdeményezését!
Mit is? Azt, hogy nyilvános legyen a közpénzek elköltése, és azt, hogy a közpénzek lenyúlói életük végéig büntethetőek legyenek!
Aki nem írja alá, az maga is csaló, tolvaj, bűnrészes, mert hallgatásával támogatja a tolvajokat!"
Nocsak! Felszólítom minden ismerősömet? Már milyen alapon? Ha ez lesz a stílus az ellenzéki oldalon, akkor miben is különbözik ez a kommunikáció a Fideszétől? Semmiben!
Én nem írom alá. A CEKA kiírása szerint tehát tolvaj, csaló és bűnrészes vagyok. Akkor sem írom alá, mégpedig több okból sem!
Nem azért, mert támogatom a korrupciót, ezt még a legvéresebb szájú ellenségem sem foghatja rám. Hogy tolvaj és csaló lennék? Egy régi közmondás jut az eszembe: ne azt nézd, mit mond, hanem hogy ki mondja.
Az, hogy a egy ilyen otromba hangú felhívás után milyen ismerős áll ki e mellett, nem mérőszáma annak, hogy kitől mi várható. Ráadásul egyre jellemzőbb, hogy a Facebook ismerősök nagy hányadát csak virtuálisan ismeri az ember, személyesen még sosem találkoztak. Bennem - noha a kezdeményezés jó ötletnek tűnt, bár szerintem pillesúlyú - az ilyen felhívás és kommunikáció inkább ellenkezést kelt, mint szimpátiát és csatlakozási vágyat.
Amikor jeleztem a szerzőnek a fenntartásaimat, ezt a választ kaptam:
"Én nem viccnek szántam a fenti bejegyzésemet! Lehet, hogy a stílus "erőszakos" volt, de a tisztességes emberek "lenyelték". Meggyőződésem a korrupció kérdésében a ZÉRÓ tolerancia! Akik vitába szállnak ezzel és kritizálják a stílusomat, azok ezzel színt vallottak!"
Szóval, ha valaki nem értene egyet ezzel a stílussal és nem nyeli le, hogy egy másik ember ilyen módon beszéljen vele, az tisztességtelen, csaló, tolvaj, bűnrészes stb.
Vajon milyen alapon bélyegez meg ez az ember olyanokat, akiket nem is ismer? Micsoda primitív, erőfitogtató szemlélet ez? Nem ez ellen harcolunk? Nem irritál minket a Fidesz hasonló kommunikációja? Ők is úgy vannak vele, hogy aki nem bólogat, az ellenség. Köszönöm, ebből nem kérek! Nálam ez a stílus is a ZÉRÓ TOLERANCIA" körébe tartozik. A korrupcióval, igazságtalansággal és bűnözéssel együtt.
A kérdésekre pedig, melyeket feltenni szándékoznak, jelenleg is van törvény! Az üvegzseb törvény pont a nyilvánosságra hozatalról szól, és létezik a jogban az a fogalom is, hogy hűtlen kezelés. Az aláíró ívre azt fogják mondani, hogy nyitott kapukat dönget. A baj azzal van, hogy a Parlamentben ülők nem tartják be saját törvényeiket sem! Ezen pedig az aláíróív és a népszavazás nem segít!
Vitám volt egy úrral is, aki azt írta: "Semmi szükség politikusokra!!!! Semmirekellő mind! És nincs kivétel!!!"
- Nincs igazad! - írtam neki. A politikus is egy szakma, nagy tudást igényel. Én másképp mondanám: Semmi szükség ILYEN politikusokra!
- Érdekes, hogy szakmának nevezed a "politikusi" pályát - írta vitapartnerem.
- Szakmának nevezem, mert a politikatudományt egyetemen oktatják. A hiba ott van, hogy ma már a pincérek nem végeznek szakiskolát, az ápolókat pár hónapos gyorstalpalón képzik, a külügyminiszterünk maximum a futsalhoz ért amatőr szinten, a nemzeti intézményeink vezetőinek köze nincs az intézményhez és még sorolhatnám. Én is gondolkodom, hogy műtéteket vállalok, bár nincs orvosi diplomám. De úgy gondolom, ez a mai Magyarországon nem lehet alapvető elvárás. :-)
- Meggyőztél, kedves Andrea. No comment!
Hát, így is lehet vitázni. Ésszel és érvekkel. Ha meggyőztek minket, akár el is lehet ismerni a másik igazát. Ehhez azonban intelligenciára van szükség.
5.) EGY ELLENZÉKI PÁRT MAGASRÖPTŰ GONDOLATAI
Nemrégiben a tévében hallottam egy ellenzéki párt vezetőjének alábbi szavait.
"Mi szakértői kormányt akarunk" - jelentette ki, majd büszkén folytatta. "Csináltunk egy kormányprogramot, mi magunk, amiben nem vett részt se politikus, se szakértő! Mi csináltuk, a saját élettapasztalatunk alapján....."
Hát bravó! Te jó isten! Az ő szakértői kormányuk kikből fog állni???? Vajon az élettapasztalatuk, nyelvismeretük, felkészültségük kiterjed-e a külpolitikára, felkészültek-e az EU-ban való tárgyalásokra, a gazdaság rendbetételére, a szociális problémák megoldására, a tönkretett intézmények helyrehozatalára és még sorolhatnám. A hölgy, aki ez bejelentette - nem véve észre a szavaiban rejlő sajátos ellentmondást - a '80-as évek vidéki diszkóviseletében pompázott. Valószínűleg összekeverte a műsorokat, mert én eddig egy politikai vitaműsorban sem láttam még olyan politikus hölgyet, akinek a fél válla a melléig kilógott volna a ruhájából. Az egy másik csatorna másik műsorán divat. Ó, boldog tudatlanság! Nemhiába, az okos ember tisztában van azzal, mennyi mindent nem tud, az ilyen embert meg nem zavarja a tudás hiánya. Fő a magabiztosság! Remélem, a párt tagjai nagy tudású reneszánsz emberek, akik mindenhez értenek. Re-Mek(k) kezekbe kerülne az ország!
***************
Szomorú vagyok! Így nem lehet! A pártok politikusai csak a széküket fogják, csak azzal foglalkoznak, hogy újabb négy évre meglegyen a helyük a Parlamentben. A pártok közötti együttműködés reménytelen, a civilek pedig leszerepeltek.
Orbán így örökké a nyakunkon fog maradni, és meg is érdemeljük!
Egyetlen esélyünk van: létre kell hozni egy
SAJÁT ÉRDEKEINKET KÉPVISELŐ VÁLASZTÓI PÁRTOT,
amely lesöpri a jelenlegi kormánypártot a tetszhalott ellenzékinek mondott pártocskákkal együtt, és elnyeri az országban a választók bizalmát. Ha nem tesszük, elmondhatjuk: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!"
Az utolsó, aki elhagyja majd (M)Agyarországot, kapcsolja le a villanyt!
Jó éjt, gyerekek!
