Hogyan fékezi meg a kormány a bűnözést?
2016. február 25. írta: Katona Andrea

Hogyan fékezi meg a kormány a bűnözést?

Déli 12 óra, a bíró – két ülnökkel – megnyitja a tárgyalást. A hatalmas tárgyalóterem üresen kong. Mindössze három érdeklődő van, érezhető, hogy nem erre számítottak. Azt hitték, tolongani fognak a kíváncsiskodók, tüntetők, újságírók, kamerák.

 

representacion-de-la-justicia.jpg

 

Sztálinista berendezés, a vádlott szemben ül a bírósággal, egyedül, ügyvédje és az ügyész messze tőle, oldalt. Érezze a padon ülő, hogy ő a VÁDLOTT, kiszolgáltatott, ez nem Amerika, itt nincs mellette senki. Ja, de. Jobb oldalamon, a pad másik oldalán a motoros rabló ül. Vádlott - velem együtt. Őt cserbenhagyással vádolják. Még most sem hiszem el, hogy kerülünk együtt a vádlottak padjára? Miféle morbid tréfa ez? Tűnődve nézem a fickót, aki mereven maga elé bámul, nem néz senkire. Egészséges, 30 körüli férfi. Akárhogy keresem, nem látom okát, hogy miért nem tud munkával pénzt keresni, és dolgozni, mint a becsületes emberek. Persze nagydarab fickóként mennyivel könnyebb nőket kirabolni. Elfog az undor. Táskámat a másik oldalamra teszem.

Az ügyész mellett egy másik ügyvéd is ül, ő a halott rabló élettársának képviselője. Azé, aki 10 millió forint kártérítést követel elmaradt jövedelem címén.

A bíró rákérdez, megkaptuk-e az elfogultsági indítvány visszautasításáról szóló határozatot. Ügyvédem bólint: megkaptuk. Nem kommentáljuk.

Miután igazoltuk magunkat, az ügyész felolvassa a vádiratot. A vádirat első fele szinte egyértelműen kimondja, hogy jogos védelem volt. Elmondja, hogy a motorosnak nem volt jogosítványa motorra, hogy a motornak nem voltak papírjai, hogy keménypapírból készített hamis rendszám volt rajta. Elmondja, hogy az én szándékom arra irányult, hogy a motorosok dobják el a táskámat, ezért mentem utánuk. A második fele azonban már sorolja a "bűneimet": halált okozó közúti veszélyeztetés, hiszen a rabló a baleset miatt halt meg, a másik rabló horzsolásos hámsérülést szenvedett, vádolnak továbbá nagy értékű rongálással (az autók sérülései) és kis értékű rongálással is (gondolom, ez is autó).

Rongálás.... Érdekes javaslat, a rongálás ugyanis csak szándékos lehet.

Mivel az én tanúvallomásom következne, a bíró jelzi, hogy a motoros rablónak valami tanfolyamra kell mennie (remélem, nem nagymotorra szerez jogosítványt), ezért őt most elengedi. Amúgy sem lehetne bent a vallomásom alatt. Tanfolyam? Miközben egy büntetőper zajlik? Akkor én mondhatom, hogy március 8-án nőnap lesz, és nem illik ilyenkor tárgyalást tartani, halasszák el?

Vallomásom annyiból áll, hogy fenntartom minden korábbi vallomásomat. Már mindent elmondtam. Ezerszer. Mást nem tudok mondani. A bíró megkezdi a vallomásaim felolvasását. Hallgatom. Hallgatom, és ismét átélem. Gyomrom görcsbe rándul, gondolatban ismét ott vagyok a Lajos utcában. Több mint három éve történt, és mégis, mintha tegnap lett volna.

Mennyi minden történt azóta... A FIDESZ-nek sikerült nagy nehezen felmentenie az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatói posztjáról, kiderült, hogy kik az igazi barátaim, és rengeteg új barátot szereztem. A hangomat hallatom a jelenlegi kormány ellen, ez nyilván sokaknak nem tetszik. De nem bánom. „Mert vétkesek közt cinkos, aki néma!”

A bíró befejezi a vallomások felolvasását, és kérdezi, fenntartom-e. Igen. Majd 10 perc technikai szünetet rendel el, be fogják mutatni az utcai kamerák felvételeit.

Nézem a jelenetet életlen képeken, minden villámgyorsan történik. Két elsuhanó jármű, pár másodperc. Próbálják kikockázni, bizonyítani, hogy szándékosan nekimentem. A felvételen azonban csak két egymáshoz nagyon közel haladó jármű látható. A bíró megpróbálja felfedezni azt a pillanatot, amikor „meglöktem” a motorost. „Feltételezhetően itt történhetett – mondja - látszik, hogy megemelkedik az autó eleje.” Nem értem a dolgot. Mitől emelkedne meg? Egy nehéz autó, amelynek elől van még a motorja is, nem emelkedik meg. Nem ló ez, amelyik két lábra áll. A másik felvételen még ennyi sem látszik, csak a csúszó motor, és az, hogy kiszállok a kocsiból, odamegyek a járdához, és felveszem az ott heverő táskámat.

Érdekes adalék az 1. sz. tanú vallomása, aki a nevét nem merte nyilvánosságra hozni. Egy öntudatos anyuka, valószínűleg ugyanolyan, mint aki feljelentette a kutyával rendelő gyermekorvost. Ő egy babakocsival és egy gyerekkel haladt a járdán, amikor az eset történt. „Mindent” látott, azt is látta rajtam, hogy én „el akarom ütni” a motorost. Szíve szerint ő is sértett lenne, mert az én felelőtlen magatartásom veszélyeztette ő és gyermekei életét. A video alapján kiderül, hogy az öntudatos anyukát már legalább 30-50 méterrel elhagyta a két jármű, amikor a baleset történt. Jó szeme van, átlát a vason is.

A bíró diktál a jegyzőkönyvbe: a járművek a szembejövő forgalomban, közvetlenül a járda mellett haladtak. Kíván valaki valamit hozzáfűzni? Az ügyvédem bólint: megjegyzi, hogy ez az utca a szélessége alapján azon az oldalon három sávosnak minősül, tehát az, hogy a járda melletti sávban mentek az autók, veszélyeztetve az öntudatos anyukát, nem igazán pontos, legrosszabb esetben is középső sávnak lehet nevezni. A bíró helyesbíti a jegyzőkönyvet, majd rákérdez, mielőtt lezárná a tárgyalást, kíván-e még valaki valamit mondani. Az ügyész jelentkezik, és kéri a bírót, ismertesse a vádlott priuszát és szabálysértéseit. Pár másodpercbe beletelik, amíg rájövök, rólam beszél. A bíró előveszi a papírt, és felolvassa: a vádlott büntetlen előéletű, egyetlen eljárás folyik ellene, a jelenlegi. 1984 óta van jogosítványa, nem volt balesete, nincs egyetlen büntetőpontja se. Szabálysértést se találtak. Íme, egy közveszélyes bűnöző előélete.

A tárgyalást aznapra berekesztik, folytatás nőnapon.

Jár az agyam, kérdések sorakoznak benne:

  • Ha tényleg el akartam volna ütni a rablókat, vajon miért nem tettem meg korábban? Egy 2,4-es, benzines Toyota Avensisnek nem lett volna probléma egy pillanat alatt felgyorsulni.
  • Ha az utcán valaki lekapja a válladról a táskádat, melyikünk ne futna utána? És ha a tolvaj megbotlik, beveri a fejét a járdaszegélybe és meghal, akkor te szintén gyilkos vagy?
  • Milyen könnyű elemezni egy eseményt utólag, tiszta fejjel, amikor neked a döntésre ezredmásodperceid voltak és ösztönösen cselekedtél.
  • A Btk. szerint a közúti veszélyeztetés SZÁNDÉKOS bűncselekmény. De hol van itt a szándékosság?

Kijöttünk a bíróságról, sütött a nap. Hogy érzem magam? Mint az egyszeri rendőr, aki kiesett a tizedikről, és zuhanás közben az első emelet magasságában optimistán megszólal: eddig minden OK.

 **********

Aki nem ismeri az esetet, az alábbi linkeken olvashatja el, illetve nézheti meg a történteket:

Gyilkosként látná a bíró a tolvajt “halálba üldöző” autóst

Kirabolták? Ön a vádlott...

A bejegyzés trackback címe:

https://viharzona.blog.hu/api/trackback/id/tr158418778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása