Van, amit az ember képtelen elfogadni. Képtelen, mert tiltakozik ellene teste és lelke, és hiába telnek a napok, hetek, a fájdalom ugyanolyan erős marad.
A te halálod is ilyen. Azt kérdezte tőlem valaki tegnap: Vajon tudta, hogy mekkora űrt hagy maga után, hogy soha el nem múló fájdalmat okoz a családjának, barátainak és tisztelőinek?
Nos? Tudtad? Vajon eszedbe jutott abban a végső pillanatban?
Az egész ország megzavarodott. Nem tetszene neked, ha látnád, ami most itt folyik. Senki nem tudja a valódi okot, hogy miért tetted, amit tettél, így mindenki kétségbeesetten találgat.
Amilyen időket élünk, egyáltalán nem csoda, hogy nem akarjuk elhinni, önként döntöttél így. Voltak ebben az országban már az utóbbi években gyanús halálesetek, öngyilkosságok, gázolások, szívrohamok és még sorolhatnám.
Szóval, csinálj valamit, mert jó lenne tudni, mi is történt valójában, egyébként sosem leszünk képesek megnyugodni. Tudjuk, hogy van egy búcsúlevél (vagy inkább egy búcsúmondat), amit a rendőrség őriz, az talán fényt deríthet a miértekre, ha tényleg te írtad....
Egyre több "közeli barátod" bukkan fel, sőt, nem fogod elhinni, egy nevetséges celeb még interjút is adott egy bulvárlapban, ahol arról regél, milyen volt az ő "Laci barátja"... Hát, ha valaki, akkor ebben az ő véleménye bizonyára nagyon autentikus (de kár, hogy írásban nem látszik az irónia).
Előkerültek "titkos terveid" is, olyan emberek hozták nyilvánosságra, akikről el nem tudom képzelni, hogy te velük valaha is közös projektben gondolkodtál. De hát, egy halott már nem tud tiltakozni...
Mit szóltál a "családi nekrológhoz", amelyik nekrológnak ugyan nem volt mondható, de amibe egy rejtőzködő kormánypárti szövegíró belecsempészett egy mindenki által megdöbbentőnek tartott, ugyanakkor egyáltalán oda nem oda illő mondatot? Nagyon kilógott a szőrös lóláb! Hogy nem szakadt rá az ég??? Már csak azt várom, mikor fognak kitalálni valami ordas nagy hazugságot rólad, hogy bemocskolják az emlékedet és a becsületedet!
Egyébként a másik oldal se kutya, kiderült, hogy egy temetés "remek" alkalom egy nagyratörő politikus országos kampányához. Nemhiába, a politikus mindig csak politikus marad, jók voltak a megérzéseid, nem csoda, ha egyikük mellé sem akartál beállni. Szinte látom, ahogy egy felhőn ülve mosolyogva bólogatsz: "Én mondtam..."
De elég ebből, mesélek inkább valami kedveset! Képzeld, néhány napja kaptam egy levelet. Egy néni írta, aki egy kis faluban lakik, és te sokszor segítettél neki. Nem is mondtad, hogy te beszélgetsz rólam másokkal. Na, kapnál érte, ha itt lennél.... (vagy inkább mégse, csak gyere vissza!)
Szóval ezt írta a néni: "
"Kedves Andrea! Sokszor beszélt rólad, a hozzád fűződő érzéseiről. A következőket mondta nekem: magyar létedre rólad és rólam érzi azt, hogy nem nézzük le és nem tesszük szóvá a hovatartozását. Sok atrocitás éri a mindennapokban, mondta.
Mindig szeretettel beszélt rólad. Én akkor még nem tudtam, ki is az az Andi, mert nekem így hívott téged, de azt mondta nekem: egyszer meglátod, Andival megváltjuk a világot és te is részese leszel.Hát sajnos nem lettem, mert úgy gondolta, elég, és ahelyett, hogy elmondta volna, mi a baj, inkább elvitte magával. Ez a tartása elkísérte a sírig, de hogy nagyon hiányzik, az biztos. Soha nem tudom, mi az az ok, amiért ezt kellett tennie.
De ez az egy mondat örökre emlékeimben maradt: meglásd egyszer Andival megváltjuk a világot! Sajnálom, hogy nem sikerült nektek megváltani azt az álomvilágot, amit elképzeltetek."
Megváltjuk a világot? Laci, és mivel akartad megváltani? A haláloddal??? Hogy lehetne álomvilág az, amiben te már nem vagy benne? Hát hogy lehetne...
Nem tudom, mit vársz tőlem, és nem tudom, mit kéne most tennem...
Ígértem neked egy országot, hát lássuk, lesz-e belőle valami. Én létrehozom, te pedig véded majd és vigyázol rá. Nemsokára kiderül, lesznek-e polgárai, lesznek-e olyanok, akik ilyen országban szeretnének élni, és hajlandók-e tenni is azért, hogy ez az ország, Bogdán Laci országa megmaradjon és növekedjen....
Hát, akkor hajrá!!
Építsünk egy országot, ahol nincs félelem, nincs fájdalom, nincs kitaszítottság, se rosszindulat.
Egy országot, ahol nemet mondunk a gyűlöletre, a másik lenézésére és a lehajtott fejre.
Egy országot, ahol fontosak vagyunk egymásnak, nemtől, származástól, bőrszíntől, vallástól, nemi identitástól függetlenül.
Egy országot, ahol megállj parancsolunk mindenkinek és mindennek, ami gyűlöletet szít, és nem hagyja, hogy otthon érezzük magunkat a saját országunkban!
Mert egyszer ki kell mondanunk, hogy ELÉG ebből, mi másmilyen országot szeretnénk!
Olyat, ahol a munkának becsülete van, ahol a tanulás mindenki számára elérhető, ahol senki sem fekszik le üres gyomorral, ahol mindenkinek van tető a feje fölött, ahol mindannyian biztonságban érezhetjük magunkat, és ahol a vezetők vannak az emberekért, nem pedig fordítva!
Egy országot, ahol nem a szavak, hanem a tettek az elsők, egy országot, amilyenről Bogdán Laci álmodozott...