A homokozóban három kisgyermek játszott önfeledten. Játszótéri barátság volt, alig 10 perce ismerték egymást. Nem messze tőlük, két külön padon egy hosszú szőke hajú nő, és egy szemüveges férfi ült. Miközben a telefonjukat babrálták, rá-rápillantottak a nevetgélő gyerekekre. A két kisfiú és a kislány nevetve kimászott a homokozóból, és fogócskázni kezdtek. A hirtelen felhangzó sírás egyszerre ugrasztotta fel a békésen üldögélő felnőtteket, mindketten ijedten rohantak a hang irányába. A földön egy szőke kislány sírt, és lehorzsolt térdét szorongatta. A férfi ért oda elsőnek, ránézett a sebre, majd megsimogatta a kislány haját, és azt mondta:

- Semmi baj, katona dolog…

Az asszony ölbe kapta a lányát, átölelte, vigasztalta.

- Adok rá puszit, ugye már nem is fáj?

- Van nálam fertőtlenítő spray és sebtapasz – monda a férfi. – Segíthetek?

- Nagyon köszönöm –válaszolta a nő -, Ön igazán kedves.

A sírás, ahogy jött, el is múlt.

- Mi lenne, ha fagylaltoznánk egyet erre a nagy ijedtségre? – kérdezte a férfi. – Van itt a közelben egy remek cukrászda. Kinek van kedve fagyizni?

- Nekem, nekem – kiáltották a gyerekek.

A nő elmosolyodott.

- Menjünk.

Miközben a gyerekek a cukrászda melletti játszóház és a fagyikehely között szaladgáltak, a két idegen beszélgetésbe elegyedett. A nő elmesélte, hogy egy bankban dolgozik, Nóri, a lánya 5 éves, fia, Gergő pedig 3. Nóri nehezen viseli, hogy szemüveget kapott, és az óvodában csúfolják.

- Szörnyű, hogy ha valaki másképp néz ki, mint ők, rögtön céltáblává válik – panaszolta az asszony.

- Igen, az érzést ismerem – mondta a férfi -, a fiam, Balázs, 7 éves. Nehezen illeszkedik be az iskolában, mert másképp gondolkozik, mint az átlag. Azt mondták az oviban, valószínűleg tanulási nehézségei lesznek, úgyhogy olyan iskolát kellett keresni, amelyikben külön is tudnak vele foglalkozni. Nem volt egyszerű. A feleségem minden este külön játszva tanul vele, gyakorolnak. Én jogász vagyok, sokat dolgozom, sajnos nekem kevesebb az időm. Sokszor lent vannak a játszótéren?

- Igen – válaszolta asszony-, bár általában az apjuk jön le a kicsikkel. Munkanélküli volt, de most szerencsére talált állást. Talán egy kicsit egyenesbe jövünk. Még egyszer köszönöm a segítségét a játszótéren, manapság olyan kevés ember segít a másiknak.

- Óh, nem kell megköszönnie, ez természetes. Jó volt egy kicsit beszélgetni – felelte a férfi.

- Most már indulnunk kell, viszontlátásra – köszönt el a nő.

- Kezét csókolom, remélem, még összefutunk máskor is. Jó volt látni a srácokat önfeledten együtt játszani.
A nő hazaérve vacsorát adott a gyerekeknek, majd jött a fürdés és az esti mese. Fáradtan ült le a gépe elé, de még rá akart nézni a Facebookra. Álnéven volt fenn, egy neten talált fényképpel az oldalán. Munkahelyén nem örültek volna, ha politikai kommenteket láttak volna tőle, így azonban senki nem azonosíthatta. Gyűlölte ezt a kormányt, gyűlölte a férje munkanélküliségét, a saját rabszolgaságát a bankban, átkozta a 8 éve felvett hitelt, melyet már alig bírtak fizetni, és aggódott az anyjáért, aki szívműtét előtt állt. Honnan fogunk pénzt adni az orvosnak? – aggodalmaskodott magában. Szeme hirtelen rátévedt egy kommentre, melyet egy előző bejegyzésére írtak:

„Te hígagyú büdös kurva! Te migránssimogató rohadék! Takarodj az országból, amíg megteheted! Itt nincs helye ilyen libsibolsi aljadékoknak, mint te. Ez az igaz Magyarok országa.”

Amíg olvasta szöveget, érezte, ahogy elönti agyát a düh. Már megint ez a primitív, alkoholista, agresszív náci. Az ilyeneket fel kéne akasztani. Rávetette magát a klaviatúrára:

„Te büdös köcsög! Te szánalmas fideszbérenc! Engem nevezel te kurvának? Te nagy magyar (és nem Magyar, ahogy te írod, legalább a helyesírást megtanulhattad volna!). Kurva a te jó édesanyád, aki világra hozott. Meddig szopod még Viktorod farkát, meddig nyalod a seggét? Nyisd már ki a szemed…
Eközben a szomszéd házban a férfi betakarta kisfiát, és odaszólt a feleségének.

- Azonnal jövök, drágám, csak még ránézek a netre.

A Facebookon egy régi osztálytársa nevét használta, akinek mindennapos neve volt, képet pedig nem tett fel magáról. Elmosolyodott, ahogy eszébe jutott a játszótér és a délután. Milyen boldog volt Balázs, szerencse, hogy ilyen jó barátokat talált. A hölgy is igazán kedves és intelligens volt. Jól esett egy kicsit beszélgetni. Belépett a Facebookra, és a mosoly lefagyott az arcáról. A monitorán ott villogott egy komment:

„Te büdös köcsög! Te szánalmas fideszbérenc! Engem nevezel te kurvának? Te nagy magyar (és nem Magyar, ahogy te írod!). Kurva a te jó édesanyád, aki világra hozott. Meddig szopod még Viktorod farkát, meddig nyalod a seggét? Nyisd már ki a szemed…

Féktelen düh öntötte el. Az ilyeneket ki kellene nyírni – gondolta. Micsoda alulképzett, ostoba ringyó lehet ez. Sajnos tele van az ország ilyenekkel.