Írogatok. Kiírom magamból a véleményemet, a dühömet, a fájdalmamat, a vágyaimat. A Facebook segít ezt megosztani másokkal, már amikor jól működik. Mostanában ugyanis egyre többen panaszkodunk arra, hogy letiltanak, korlátoznak, de érdekes dolgok is történnek, amelyekre nincs magyarázat.
Két írásom népszerű volt. Az egyiket 7.000-nél, a másikat 10.000-nél is többen olvasták. A harmadikat nem sikerült megosztani. Noha én úgy láttam, mintha ott lenne minden csoportban, kiderült, hogy csak nálam látszik, másoknál nem. Majd pár perc múlva a Facebook le is tiltott, és egyáltalán nem tudtam sem kommentelni, se megosztani, béna kacsaként csak privát üzenetben kommunikálhattam, így a barátaim kezdték osztani az írást. Néhány nap múlva több helyen, több példányban is feltűnt, de úgy, hogy már csak az látta, aki hosszan görgetett lefelé.
Azt hisszük, ha megosztunk valamit, sokan látják. Pedig csak páran. Gondolj bele, hány ismerősöd van, és ezek közül hányról látsz az idővonaladon új információt. Ugyanez a helyzet a csoportokkal is. 10 ezer, 20 ezer tag, melyek többsége nem is tud arról, hogy tagja lenne ennek a csoportnak, hiszen egy ismerős csak beemelte, és ő azóta se nézi ezt az oldalt. Így hát egy 10 ezer tagú csoportból jó, ha 2-300 ember látja a bejegyzéseket, a többi nem, mert a Facebook algoritmusa alapján ezek a megosztott infók meg sem jelennek a tagok oldalán.
De van megoldás, hirdeti a Facebook, és megpróbál téged rávenni arra, hogy az írásodat, amelyet többen megnéztek az oldalon, hirdesd meg. Néhány száz forint, és soraidat több ezer ember olvashatja. Eddig nem foglalkoztam ezekkel az ajánlatokkal, de most úgy gondoltam, egye kutya, kipróbálom. 3.200 emberhez juthat el, amit írtam, hát rajta.
Ez a mai eredmény. Nem tűnik túl sikeres megoldásnak. Az oldal számlálója ugyanis ugyanott áll, ahol a hirdetés előtt. A 3090 elért ember ellenére az olvasók száma továbbra is 1.000 fő. Egyvalami azonban változott, a meghirdetett cikkhez új kommentek érkeztek, érdekes módon mindegyik negatív felhanggal, kizárólag a kormányoldalról. Kíváncsi ember vagyok, megnéztem a kommentelők adatlapját. Legalább a fele kamu. Pár ismerősük van, fotójuk nincs, az oldaluk pedig üres. Van, aki kétszer is írt, biztos a kommentek száma után fizetnek. :-) De én csak mosolygok. Mert úgy látszik, a nagy testvérnek már szúrom a szemét, munkába állította a trollokat. Hát, gyertek, trollocskák, mert én nem hagyom abba addig, amíg ez a kormány el nem takarodik. Írhattok bármilyen hangnemben, használhatjátok a trollszöveg generátort is, ha már kifogytatok a saját gondolatokból.
Én itt maradok! Mert ez az ország nem lehet a gyűlölködők martaléka. Ezek a pszichés roncsok nem uralhatják a maradék 8 millió ember életét! Úgyhogy írok. És cselekszem is! És ezt az írást addig osztom, amíg el nem jut minden olyan emberhez, akit felébreszt. Mert Orbán rendszere igenis leváltható. (Kattints ide, és olvashatod!)
